Az alkoholizmust olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiség kell ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. 
Okok:
Az alkoholizmus kialakulásában több tényező együttes szerepét kell megemlítenünk.
Genetikai komponensek szerepét jelzi, hogy családvizsgálatok az alkoholizmus tekintetében halmozódást mutattak ki az alkoholisták családjaiban. Ezekben a családokban magasabb az alkoholizmus előfordulási gyakorisága, kb. négyszer gyakrabban fordul elő az alkoholisták vérszerinti gyermekeinél, mint nem alkoholbetegek gyermekeinél. Az alkohol anyagcseréjében és a központi idegrendszer alkoholra adott válaszaiban a genetikai tényezők döntő szerepe csaknem biztos. Meghatározott öröklésmenet azonban nem bizonyítható. Az alkoholra adott reakciókban mutatkozó genetikai eltérés talán legismertebb példája egyes ázsiaiak (pl. kínaiak, japánok, mongolok) fokozott érzékenysége az alkoholra, mely kellemetlen testi reakciókban is megnyilvánulhat pl. arcpirulás, émelygés, szapora szívverés érzés, szédülés; s ez akár "visszatartó" szerepet is játszhat az alkoholizmussal szemben. Ebben az esetben az alkohol anyagcsere zavarát az alkohol-dehidrogenáz (ADH) és az aldehid-dehidrogenáz (ALDH) enzim nem vagy kevéssé működő formái okozzák.
- A neurobiológiai elmélet szerint az agyi jutalmazó rendszer és az alkoholizmus kialakulása között kapcsolat tételezhető fel, melynek kutatása során több neurotranszmitter (az idegsejtek között információt közvetítő vegyületek) szerepe is felmerült (pl. dopamin, szerotonin, endogén-opiát rendszer). Az alkoholmegvonásos tünetek kialakulásában a GABA (gamma-aminovajsav) szerepét hangsúlyozzák.
- Pszichodinamikai tényezők tárgyalásánál bizonyos személyiségvonások gyakori előfordulását említik (pl. magányosság, félénkség, gyanakvó, bizalmatlan, szorongó személyiség, depresszióra való hajlam, erőteljes emocionalitás, ellenséges és akár önpusztító indulatosság, bűnöző magatartás).
- Társadalmi-szociokultúrális tényezők is hatnak az ivási szokásokra, a következményes viselkedésre. A közösség ivási szokásainak szerepét mutatja, hogy az iszlám népesség (Szíria, Szaúd-Arábia) az alkoholizmust illetően a legkevésbé érintett, míg más országokban (pl. Oroszország, Írország) nagyon magas az alkoholizmus előfordulási gyakorisága. A családi háttér, ill. az a környezet, ahol az egyén felnőtt, fontos szerepet játszik az alkoholizmus kialakulásában, alkoholisták esetében az előzményekben gyakori pl. a szétesett család, a megromlott kapcsolat a szülőkkel, családi konfliktusok. A tanulás is szerepet játszhat az alkoholizmus kifejlődésében, hiszen a gyermekek igyekeznek követni szüleik ivási szokásait. A gazdasági és a munkahelyi helyzet, a társadalmi változások szintén jelentős tényezők. Bizonyos foglalkozások esetén pl. vendéglősök, bárpultosok, pincérek, szeszipari dolgozók (főleg ha részt vesznek a sör-, bor- és égetettszesz-termelésben), sokkal gyakoribb a mértéktelen ivás és az ebből adódó egészségkárosodás, mint az átlaglakosság körében, mivel ebben a szektorban az alkohol fogyasztás megítélése kedvező és bőségesen rendelkezésre áll.
Tünetek:
Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholistát a hozzászokás és a függőség jellemzi, és ezenkívül az ivási szokásai is jellegzetesen átalakulnak. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik.
Lelki tünetek: Sóvárgás, azaz ellenállhatatlan vágy az ivásra. Kontrollvesztés, azaz a további alkoholizálás a kialakuló szövődmények, a kifejezett tiltás, az életvezetés törése ellenére is folytatódik. A beteg az első pohár után nem tud megállni, kényszeresen iszik tovább. Mindezek hozzájárulnak, hogy az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki a beteg életében. Személyiségváltozás, mint például ingerlékenység, hangulatváltozások és ezek által vezérelt kritikátlan megnyilvánulások, esetenként agresszivitás. A folyamat előrehaladásával az intellektuális funkciók is hanyatlanak.
Szociális tünetek: A gyakori ittasság képtelenné teszi az egyént a munkára és a társadalmi beilleszkedésre. Gyakran a házasság ill. párkapcsolatok felbomlásához és indokolatlan munkahelyi hiányzásokhoz, teljesítménycsökkenéshez, majd elbocsátáshoz vezethet. Az alkohol megszerzése és fogyasztása az élet egyre nagyobb részét tölti ki.
Testi tünetek: A lelki és szociális károsodásokkal párhuzamosan jönnek létre a testi károsodások, melyek gyakorlatilag az összes szervre kiterjedhetnek.
Az arcon apró hajszálér-tágulatok, néha borvirágos (vöröses) arc jelenhet meg. Súlyos esetben a májzsugor következtében kialakuló úgynevezett csillag-naevusokat észleljük a hasfal és a mellkas bőrén. A gyomor-béltraktus gyakran érintett, kellemetlen szájszag, gyulladásos tünetek lehetnek jelen. Gyakori a gyomorhurut, gyomorfekély, ennek következtében hányinger, hányás, gyomorfájás, étvágytalanság jelentkezhet. Szövődményként hasnyálmirigy gyulladás is felléphet, mely a szénhidrát anyagcsere zavarához, cukorbetegséghez is vezethet. A rossz táplálkozás és felszívódás következtében különféle hiánybetegségek, ioneltérések léphetnek fel. Szinte valamennyi alkoholbetegen kialakul a máj zsíros beszűrődése, a máj megnagyobbodik. Az alkoholisták kb. 10%-ában májcirrhosis (májzsugor) fejlődik ki. A nyelőcső alsó részének vénatágulatai végzetes kimenetelű vérzés forrásai lehetnek. Az ajak-, nyelv-, gége-, nyelőcső, gyomor-, máj- és hasnyálmirigyrák gyakorisága emelkedett alkoholbetegekben. A szívizom is érintett lehet az alkohol közvetlen szívizom károsító hatásának következtében, ez a szív megnagyobbodásában és szívelégtelenségben nyilvánul meg. Az alkohol a magasvérnyomás-betegség kialakulásának egyik kockázati faktora is. Az alkohol az idegrendszert is károsítja, így érzészavarok jelenhetnek meg (polyneuropathia), melyek gyakran kesztyű- és harisnyaszerű eloszlásban lépnek fel. Gyakori tünet a kézremegés, járászavar, agyi sorvadás, szellemi hanyatlás ill. emlékezetzavarok. Az alkoholizmus hosszú távon potenciazavarokhoz is vezethet.
A diagnózis megállapítása a betegség kezdetén gyakran nehéz. A beteg különböző testi panaszai miatt fordul többnyire orvoshoz, gyakran a rendszeres alkoholfogyasztást igyekszik tagadni. Ilyenkor a jelentkező tünetek (lelki, szociális, testi), a részletes kórelőzmény (nemritkán hozzátartozók beszámolója alapján) és különböző vizsgálatok együtt segítenek a helyes diagnózis felállításában.
